-Normális vagy, ember?-reagáltam le.
-Miért ne lennék?-vigyorgott.
-Hát, kiszaltóztál egy ugráló várból, azért ez elég őrült dolog, nem gondolod?-kérdeztem.
-Cica, tudom, hogy tetszett-vigyorgott rám. És, hát egy kicsit mondhatni, hogy elnyerte a tetszésem, na.
-Pff-forgattam meg a szemeim.
-Nee, ezt ne csináld, mert ki nem állhatom-mondta gyorsan.
-Pff-ismételtem többször egymás után.
-Zoe, hagyd abba-figyelmeztetett, de én ugyan úgy csináltam, ezért felkapott a vállára, és amennyire tudott elkezdett csiklandozni-Na most már abba hagyod?-kérdezte nevetve.
-Soha-vágtam rá, mire még jobban neki kezdett a kínzásomnak-J-jó abba h-hagytam-böktem ki nehezen-hülye állat-mondtam neki gyorsan, mire egy olyan nézést kaptam, hogy inkább elkezdtem futni.A moziig futottam vissza, de attól tovább már nem jutottam, mivel Kristóf megfogta a derekam, és vissza húzott magához, majd hátulról megölelt.
-Ugye tudod, hogy szeretlek-suttogta a fülembe.
-Persze, hogy tudom. És én is szeretlek téged, tee állat-fordultam oda hozzá vigyorogva.
Ő is elvigyorodott, és közben arca egyre jobban közeledett az enyémhez, mire már pár centi választott el minket, megszólalt.
-Bolond-mondta, és utána megszakította azt a kis távolságot, és megcsókolt. Az egész testemmel felé fordultam, mire ő jobban szorított magához, és egyre jobban tépte ajkaim. Pár perc elteltével hallottuk hogy szólíthatnak minket, ezért elváltunk egymástól.
-Úgy össze voltatok tapadva mint két csiga basszus-szólt be nekünk Ashton.
-Öö...bocsi?
-Mindegy, Adammal azon gondolkoztunk, hogy elmehetnénk valamerre egy jót enni, na benne vagytok?-kérdezte Ash.
-Hát..én már elég fáradt vagyok, és lehet inkább haza mennék, de ti mehettek nélkülem is-néztem a többiekre.
-Én hozzád jöttem, cica. Nélküled nem megyek sehova-fogta meg a kezem Kristóf.
-Akkor ketten maradtunk, édes-nézett Ashtonra, Adam elég, öö perverzen. Mi lesz ma velük ma este.
-De jó nekem-sóhajtott egyet Ash.
-Nem örülsz, asszony?-nevetett Adam.
-Repesek az örömtől, de ha még egyszer asszonynak nevezel, akkor ma este te nem fogsz mikor orrba verlek, édes-fenyegette meg Ash. Miután elköszöntünk egymástól, hazafelé vettük az irányt.
A házba belépve nagyi egy nagy tálca süteménnyel várt minket, annak hála, hogy Kristóf itt van nálunk. Ennek okából gyorsan vágódtunk be a konyhába. Körülbelül 20 muffin volt a tálcán, és hát az elosztásával nagyon nagy gondunk volt.
-Nagyi segíts, kérlek. Nem tudjuk elosztani-kérleltem.
-Olyanok vagytok mint az öt évesek-rázta mosolyogva a fejét.
-Tudjuk na-vigyorogtam.
-Akkor mivel a lányoknak jár a több ezért Kristóf többet kap-poénkodott.
-Ez aljas volt-vágott sértődött arcot Kristóf.
-Na jó, hogy egyenlő legyen azért tíz, tíz lesz. Így megfelel, gyerekek?-nézett ránk.
-És te?-lepődtem meg.
-Én nem kérek-válaszolt.
-Hát oké. Kristóf fogd gyorsan a tálcát, míg a nagyi meg nem gondolja magát-nevettem, mire Kristóf gyorsan felkapta a tálcát és elkezdett szaladni a szobám felé, ügyelve arra, hogy el ne ejtse.
-Tudod, hogy szeretlek nagyi-néztem rá cukin.
-Tudom, tudom. Na de mars a szobádba-mosolygott rám.
A szobámba siettem, és arra lettem figyelmes, hogy Kristóf az én részemhez kezd hozzá, mivel a sajátját már a szájába tömte.
-Ha hozzá érsz az enyémhez, neked véged-fenyegettem.
-Dehogy lesz nekem végem, ahhoz túlságosan szeretsz cica-kacsintott és betömött a szájába egy muffint.
-Én mondtam-jelentettem ki és teljes neki futásból ráugrottam a barátomra, ráadásként meg
-Agresszív vagy asszony-nevetett ki.
-Utállak-nevettem, majd leszálltam róla és a kezembe vettem a tálcát majd távoztam a szobából.
A nappaliban foglaltam helyet, és amilyen gyorsan csak tudtam elkezdtem enni a sütiket, attól tartva, hogy Kristóf bármikor utánam jöhet, de szerencsémre nem jött, szóval a drágaságaim biztonságban voltak. Mivel hamar végeztem a sütikkel, ezért bekapcsoltam a tévét, amiben egy unalmas film ment, és inkább amellett döntöttem, hogy megnézem mit csinál az az állat.
Mikor beléptem a szobába, Kristóf meztelenül állt a bőröndje mellet úgy, hogy a ruháit már a kezében tartotta.
-Vegyél már fel valamit, az isten szerelmére-szóltam rá mire felém fordult, és gyors reakció képességemnek hála elfordultam tőle.
-Láttál már így, cica-jött egyre közelebb hozzám.
-Ne csináld már, legalább egy alsót na-próbáltam meggyőzni, de nem nagyon hatottam rá.
-Nem veszek fel semmit, így alszok ma-mondta és hallottam a hangján, hogy vigyorog.
Már a hátam mögött állt, és kezeivel lassan végig simított az enyémen, majd a derekamra tette őket, és magához húzott. A derekamról a hasamra vándoroltak kezei és elkezdte simogatni, majd egyszer csak egyik kezével feljebb, másikkal lejjebb haladt, és én egy kis sóhajt engedtem ki.
-Tetszik?-suttogta a fülembe, mire egy aprót bólintottam-Nekem is, cica. Akarod, hogy folytassam?-kérdezte mire én megint biccentettem egyet. Egyik kezével a melleimhez ért, a másikkal pedig a pólóm aljához, és elkezdte felhúzni azt.
Hirtelen mindketten arra lettünk figyelmesek, hogy a nagyi a nevünket kiabálja, hogy menjünk oda mert anyuék hívtak Skype-on és engem meg Kristófot akarnak látni.
-Faszom-vágta rá Kristóf.
-Érzem-nevettem-Vegyél fel valamit, nem akarom hogy mások lássák ami az enyém-kacsintottam rá.
-Nem fogják-fordított magával szembe, és nyomott puszit a számra-Na menj-engedett el.
Hátat fordítottam neki, majd az ajtó felé kezdtem menni, mire Kristóf egy óriásit csapott a hátsómra.
-Még mindig oltári a segged-nevetett, és kimentem a szobából.
A nagyihoz érve, megpillantottam a laptopon anyuékat és hangosan oda köszöntem nekik.
-Zoeee-visította Lili-Nagyon hiányzol nekem-biggyeztette le csepp ajkait.
-Nekem is, picim-mosolyogtam szomorúan.
-Mikor jössz már haza hozzánk?-hajolt bele teljesen a kamerába.
-Nem tudom, de ígérem, hogy már nem maradok itt sokáig. Jó manó?-kérdeztem.
-Oké-mondta majd anya ölébe mászott.
-Milyen ott lenni?-tudakolta apu.
-Nem olyan rossz, főleg hogy most Kristóf is itt van kifejezetten jó-válaszoltam.
-Anyu, nézd már milyen piros Zoe feje-kuncogott Zoe, mire anyu elkezdett szó szerint szuggerálni, és ezért természetesen még vörösebb lettem-Tényleg Kristóf hol van?
-Itt vagyok-szólt mögöttem majd hátulról át ölelt, immár ruhában-Jó napot. Szia Lili-vigyorgott-Jó önöket látni, és persze téged is picur.
-Mi is örölünk-vágta rá Lili és elkezdett anyuval mosolyogni, viszont apu elég komoly marad.
Hála annak, hogy ilyen hamar zavarba lehet hozni Kristóf elég durva faggatás előtt állt. Majd mikor végre abba hagyták, elkezdtek velem is beszélgetni. Körülbelül negyed tizenkettő fele köszöntünk el, és én annyira elfáradtam, hogy már csak egy zuhanyzásra volt erőm, utána pedig már dőltem be az ágyba és aludtam.
