12.rész

"-Lehetnénk, csak már nem tudok bízni benned.-mondtam és a víz felé vettem az irányt."

*
-légyszi Zoe.Ne csináld ezt.-súgta mire vissza fordultam és a fejéhez vágtam pár dolgot.
-Mit ne csináljak?Hm?.-kiabáltam.-Majdnem egy hónapig nem szóltál hozzám, azért mert az egyik nap egyedül szerettem volna lenni, mivel szar napom volt.Áá még van.Kinek tudtam elmondani,kiadni magamból hogy mi bajom van?Senkinek.Egyedül maradtam.-mondtam majdnem sírva.-És még nem fejeztem be.Csenge miatt lehordtál engem egy rossz ribancnak.-mondtam.
Szemeimet muszáj voltam becsukni,mert ha nem teszem biztosan zokogásban törtem volna ki.
Fájt, nem mondom hogy nem,csalódtam benne méghozzá nagyot.

Kinyitottam a szememet ,de mást nem láttam csak egy távolodó alakot.
Az égen csillagok jelentek meg,sötét volt már, de nem nagyon izgattam magamat. A parton sétálgattam mire hirtelen egy zajt hallottam meg a hátam mögött.
-Szia cica.-köszönt rám Ashton hulla részegen.
-Nem vagyok a cicád,tudtommal.-hagytam ott, de meg ragadta a csuklómat.
-Hová sietsz?Gyere játszunk egy kicsit.-húzott közel magához.Karjai erősen a derekam köre fonódtak ezért nem tudtam kiszabadulni.Megpróbált megcsókolni is , de elfordítottam a fejemet így az arcomra nyomott egy nyálas puszit.
-Á szóval kéreted magad?.-mondta mosolyogva.
Mindezek után lábaimat kigáncsolta ezért a homokba zuhantam.
Hátamra fektetett hogy látni tudja az arcomat.Rám vetette magát és elkezdett csókolgatni,kezeivel a fenekemet markolászta.
Már sírtam,nem tudtam vissza tartani a könnyeimet.
-Hallgass már el! Neked is jó lesz.-kiabálta.-Hülye kurva.-motyogta.
Keze átsiklott a combomra és megpróbálta szét feszíteni,mivel erősen össze szorítottam.
-Ezt még nagyon meg bánod.-fenyegettem meg , de nem foglalkozott vele.-Engedj el.-visítottam.
-Még egy ilyen és a hulla házban kötsz ki.-mondta.
-Ti meg mi a..-jött oda hozzánk Luke . Látta mit csinál a barátja ezért lerángatta rólam.-Te normális vagy haver?!.-kiabált rá.
Felsegített a földről és magához ölelt, de nem úgy mint az előbb Ash hanem gyengéden.

*


Lassan vissza sétáltunk a szállodába ahol már csak egy két ember mászkált.
Beléptünk a szobámba és én egyből az ágyra vetettem magam.
-Köszönöm.-hálálkodtam.
Kész szerencse volt hogy ott volt Luke,még belegondolni is rossz hogy mi történhetett volna.
-Ez természetes.-mosolygott.-Nincs mit meg köszönni,most mennem kell.Szia.-lépett ki az ajtón.

*

Reggel korán kellet kelnem mivel még nem voltam készen a bepakolással.Gyorsan bedobáltam a bőröndbe a kimaradt ruháimat és elmentem készülődni.
Zuhanyzás után hajamat megszárítottam utána meg a fejem tetejére felkötöttem.Felhúztam egy rövidnadrágot ami kicsit koptatott volt,hozzá pedig egy atlétát  vettem amin Nirvana felirat díszelgett.A sminkemmel nem bajlódtam sokat mert csak egy kis szempilla spirált kentem fel, ezek után pedig magamhoz vettem a bőröndömet és a kis táskámat és lementem a recepcióhoz ahol a gyülekező volt.
-Mindenki megérkezett?.-kérdezte az ofő.-Mindegy csináljuk egy felsorolást.-vette elő a noteszét.-Novák Kriszta.-mondta.
-Jelen.
-Zoe Smith.
-Jelen.
-Szalai Kristóf.
-Élek.-mondta mire az  egész osztály felnevetett.
A tanár felsorolta az összes többi nevet utána pedig beszálltunk a buszba ami a repülőtér felé visz el minket.Felszálltunk a buszra,mindenki elfoglalt egy helyet.A többiek párban ültek le,csak én voltam újra egyedül.Most Kristóf sem ült mellém és ma még nem is szólt hozzám.Fura.
Elővettem a füllhalgatóm és bedugtam a fülembe,bekapcsoltam egy nyugis zenét és megpróbáltam aludni de nem jártam sikerrel mivel a hülye osztálytársaim elkezdtek fotózgatni.
-Ahj hagyatok már.-szóltam rájuk.
-Kis csaj,egy társaságban vagyunk ne különcködj.-nevetett fel Máté.
-Ti is ezt csináltátok heteken keresztül.-vigyorogtam.
*
Mindezek után már egy szót sem váltotta a többiekkel.Kristóf pedig kerülte a társaságomat ezért őt is figyelmen kívül hagytam.A repülőn már muszáj volt párban ülni és engem pedig Kriszta mellé soroltak be.Ő próbált velem kommunikálni de egy  bólintásnál vagy egy igennél nem mondtam többet.És annyira untam a jó  pofizását hogy bealudtam.Biztos jól fogadta.
A leszállás kicsit döcögős volt de utána  mindannyian lökdösődtünk,hogy minnél hamarabb rendes talajon álljunk.

-Zoeee.-visította a kis húgom amikor meglátott.
-Szia hercegnőm.-vetem fel az ölembe.-Hiányoztam?.-néztem rá.
-Ühüm, nagyon.-bólogatott.
-Sziasztok.-öleltem meg a szüleimet.Utána pedig megpillantottam Domit és egyből a nyakába ugrottam.-Szia.-súgtam a fülébe.
-Szia.-csókolt meg.-Hiányoztál.-ölelte át a vállamat és elindultunk kifelé.
-Khm Zoe.-szólított meg Kristóf.-Beszélhetnénk?.-nézett rám kék szemivel.
-Persze egy perc és jövök.-szóltam oda a többieknek.Kristóffal egy csendes helyre húzódtunk.-Mond.-mosolyogtam rá.
-Tudom hogy azt mondtam harcolni fogok érted.-kezdett vele és én bólintottam.-De én már nem bírom így,tudom hogy szereted Domit,de még engem sem felejtettél el.-mondta.-Nem szeretnék hiába reménykedni ha nincs is esélyem..-mondta de nem tudom milyen oknál fogva , vagy mi lelt engem közelebb húzódtam hozzá és megcsókoltam.Hupsz.

-Ez akkor azt jelenti hogy van?.-mondta döbbenten.Nem tudtam válaszolni, mivel még én sem tudtam felfogni hogy mit tettem.
*
Az autóban ülve mindenki kérdezgetett az utazásról de arról a hétről most per pillanat nem jutott semmi eszembe,mivel a történteken rágódtam.És legfőképp azon hogy igaza volt még mindig érzek iránta valamit, de Domi iránt is.Attól tartok hogy ez az a pillanat amikor választanom kell.Ma.
Mikor haza értünk én és Dominik egyből a szobámba siettünk.A bőröndömet a szekrényem elé dobtam utána pedig leültem az ágyra Dom mellé.
-Mondanom kell valamit.-sütöttem le a szemem.
-Ez rosszul kezdődik.-jelentette ki.
-Tudom.És nagyon nem szeretnék elrontani semmit de ezt nem tarthatom magamba.-mondtam.-Megcsókoltam Kristófot.-néztem bele a szemeibe , de nem mondott semmit.-Mondj valamit.Kérlek.-könyörögtem.
-Most erre mit mondjak?Azt hogy oké?-grimaszolt.-Inkább nem mondok semmit, hanem kérdezek.Érzel iránta valamit?.-kérdezte.
-Nem tudom.Lehet.-böktem ki nehezen.
-Szóval ő iránta is meg én irántam is érzel valamit.Jól értem?
-Igen.-mondtam.-És tudom hogy nem mehet így tovább.
-Jól tudod.Választanod kell.-jelentette ki.-Minnél hamarabb tudasd velem vagy vele a döntésed.-ment ki a szobámból.
Ettől féltem,nem akartam választani, nem szeretném se Kristófot se Domi elveszíteni.Kicsit fura lehet ezt hallani/olvasni hogy mindkettőjüket szeretem ,a történtek is furcsák lehettek mivel úgy hangzik mintha tényleg egy alattomos ribanc lennék.Pedig nem vagyok az,bizonytalan.Sosem szerettem választani,még régen két baba közt sem tudtam ezért anyáék megvették mindkettőt.És most nem egy babáról van szó,hanem a boldogságomról.Egy kopogtatás zavarta meg a gondolatomat ezért felálltam és kivonultam a szobámból,ahol Erikkel találtam szemben magam.
-Hali.-köszönt rám.
-Csá.Haza toltad a képed?.-néztem rá kérdőn.
-Ja.Mondanám hogy jól nézel ki de nem akarok hazudni.-grimaszolt.-Úgy nézel ki mint egy mosott szar.-nevette el magát.
-Kösz.-hagytam ott és lementem a konyhába ahol a szüleim szorgoskodtak.Pár percig figyeltem őket,néha néha összetalálkozott a pillantásuk és egymásra mosolyogtak.Apa közelebb ment anyához és arcon csókolta.Jó volt így látni őket.Boldognak.
-Ó szia kincsem.-lepődött meg anya mikor észre vett.-Hát te?.-kérdezte.
-Kérdezni szeretnék valamit.-jelentettem ki.-Valamikor elmehetek Londonba a nagyiékhoz?.-kérdeztem reménykedve.-Suli közben.Kicsit hosszabb távra.-motyogtam.
-Miért kincsem mi baj van?.-húzta össze a szemeit anya.
-Semmi.-ráztam meg a fejemet.-Csak kikapcsolódni.
-De hát suliba kell járnod.-fordult vissza az ételhez amit félve hagyott.
-Tudom.De ott is van iskola, addig mehetnék oda.Vannak ott barátaim és a suliba is ismernek.-mosolyogtam.-És a legtöbben tudnak magyarul.Boldogulnék.-magyaráztam.
-Tudom.Mikorra akarnál elmenni?.-fordult hozzám.
-Félév előtt nem sokkal.Nyárra pedig vissza jönnék.-mondtam.
-Háát.Nagyon akarsz menni?.-kérdezte.
-Igeen.-visítottam.
-Akkor menj.-mosolygott mire felpattantam a székről és a nyakába ugrottam.Boldogan baktattam fel a szobámba ahol írtam egy listát arról hogy mit viszek el, és mit akarok majd ott csinálni a sulin és a tanuláson kívül.Egy az biztos,elmegyek a Big Bem-hez és a London Eye-hez is.És más külsővel és hozzá állással vissza térni.

*
Útólsó nap Zalaegerszegen.


Reggel nagyon izgatottan keltem fel mivel holnap irány London.Új suli nyárig, vagyis nyár előtt két héttel jövök ide vissza.Biztosan ez is furán hangzik hogy csak pár hónapra megyek át másik suliba, de az igazgatóm elfogadta kérésem és egy csere programmal megoldotta az egész helyzetet,így Londonban csere diák leszek.Hurrá.Ránéztem az órámra ami három negyed hetet mutatott ezért ideje volt készülődni.Kikászálódtam az ágyból és magamhoz vettem a ruháimat.Elfoglaltam a fürdőt és meg mostam az arcomat hideg vízzel , hogy ne legyek annyira fáradt, ezek után kisminkeltem magam ami annyit jelentett hogy felkentem egy kis szempillaspirál és egy vékony tus vonalt húztam.Utána fel húztam egy farmert  aminek a combján és a térdén szaggatott volt,hozzá egy spagetti pántos crop toppot vettem fel aminek kék színe volt.Hajamat csak simán kiengedve hagytam.
*
Csendben ballagtam a suli felé és figyeltem hogy a szülök a gyerekeiktől köszönnek el és indítsák őket a börtönbe bocsánat az iskolába.Az anyukák boldogan integetnek a lányuknak vagy fiúknak és megvárják míg látóhatáron kívül esnek, utána pedig vissza mennek a házba.


*

Az órák unalmasan folytak mint mindig.Egyetlen egy dolog volt amit muszáj megemlítenem.
Magyar órán újra egy levélre tévedt a tekintetem ami felém repült .Későn eszméltem fel ezért egyenesen a fejemnek ütközött amit az üzenet küldő egy hangos nevetéssel díjazta.

"Tényleg utazol holnap Londonba?
ui:Kristóf voltam."
Húzd alá a választ
Igen                Nem

Gyorsan aláhúztam utána pedig vissza dobtam Kristófnak.az utazás óta semmi nem változott köztünk, csak annyi hogy egyre többet hülyültünk egymással semmi több.
Dominik pedig úgy felszívódott hogy még el sem köszönt,lehet hogy ez mind az én hibám mivel nem választottam köztük hanem inkább a könnyebb utat választottam.Barátok maradtunk.

" Ne már.Itt hagysz?"
Kaptam egy újabb levelet.
"Majd vissza jövök."

Hajítottam oda neki.
Oda fordultam és néztem mégis hogyan fog rá reagálni.Nem látszott rajta semmi érzelem,pedig ebben a pár hétbe/hónapban reménykedtem hátha barátnál több alakul ki köztünk.De nem alakult mivel mind a ketten tartottuk magunkat és nem engedtünk a vágynak vagy bármi másnak hogy elrontsa mindezt ami van.


*

Csengetés után mindenki kivonult a teremből kivéve engem és Kristófot.Pár perc elteltével megunta a kínos csendet.Felállt a helyéről és a padom mellé le guggolt.
-Miért mész el?.-kérdezte kertelés nélkül.
-Azért hogy megváltozzak.Ne legyek egy gyenge törékeny lány akit bármikor bánthatnak.-sütöttem le a szemeimet.-Például mint a szigeten.-motyogtam.Tudta miről beszélek mivel csak neki mondtam el.
-Ne menj el.-kérlelt.-Maradj velem.-emelte fel a fejemet az államnál fogva.-Kérlek.Ha nem vagy velem egy hatalmas lyukat érzek a mellkasomban,nélküled egy senki vagyok.Szükségem van rád.-magyarázta.
-Nekem is rád, de el kell mennem.-néztem bele a szemébe.
-Nem nem kell.-jött közelebb.-Maradj velem.
-Miért?Azon kívül mondj egy okot hogy szükséged van rám.
-Azért mert te vagy nekem a levegő.Ha nem vagy velem akkor  megszűnök létezni.-mondta,utána pedig közelebb húzódott hozzám és megcsókolt.