17.rész

"-Tényleg, bocsi.-engedtem el.Nem tudtam elhinni hogy itt van.Londonban.Hogy képes volt idáig eljönni hogy láthasson, vagyis csak remélem azért jött és nem értettem félre a szándékát.
-Fel megyünk?-biccentett az emelet felé.
-Persze.-visítottam fel , utána megragadtam a kezét és felfelé rángattam.

Mikor fel értünk rögtön körül nézett, igazság szerint nem nagyon tért el a stílusunk egymástól. Az ő szobája is tele van poszterekkel , mint az enyém.Legtöbbjük még egyezik is ,például, Ramones, Rhcp és még sorolhatnám.
-Cool a szobád.-jelentette ki.-Főleg a poszterek , nem tőlem csórtad?.-kérdezte nevetve.
-Kristóf.-néztem rá komolyan.-Tegnap este , belopóztam a szobádba és minden posztered lenyúltam , kivéve persze azokat amiket a Playboy magazinból szedtél ki.-nevettem el magam.
-Akkor vissza lopom.-ment a posztereim felé.-Várjunk csak , nekem nincs is csajos poszterem.-esett le neki, mit mondtam az előbb.-Te..-kezdett volna bele , de inkább félbe hagyta és közeledni kezdett.
-Maradj  ott ,ahol vagy.-mondtam lassan , miközben hátráltam az ajtó felé.Kristóf nem állt meg, csak  gyorsított a tempón mire én elkezdem futni.Hirtelen a  derekam után kapott és vissza rántott maga elé.



-Cica, megjegyezhetted volna már , hogy előlem nem menekülhetsz.-mondta közel húzva magához.
-Nem is akarok.-néztem bele szemeibe, mire egyik kezével elengedte a derekamat és az arcomra tette.Lassan közeledtünk egymás felé, nem siettünk el semmit.
-Lena.-kiáltott fel a nagyi , Kristóffal pedig rögtön elengedtük egymást.
Az ajtómhoz sétáltam , és kinyitottam az.
-Tessék, nagyi.-mondtam a lépcsőn.
-Itt van Andy.-jelentette ki.De most komolyan , mit keress itt?Nem fogta fel hogy nem akarom látni? Gyorsan lefutottam , és az ajtó elé álltam.
-Mindjárt jövök nagyi, oké?Egy perc.-Mondtam miközben magamra rángattam egy vékony kardigánt.Kiléptem az ajtón és Andy elé álltam.-Mit keresel itt?-tértem a lényegre.
-Neked is , szia.Látni akartalak.-mosolyodott el.
-Én viszont nem, jó lenne ha elhúznád innen a csíkot.-mondtam neki durván.
-Nem.-lépett közelebb mire én hátra léptem egyet.-Miért csinálod , ezt?.-tárta szét karjait.
-Te tényleg ennyire hülye vagy?Nem akarlak látni, nem akarom hogy hirtelen megcsókolj , és végül nem akarom hogy a közelembe légy.Felfogtad?.-kérdeztem bunkón.
Tudom hogy kicsit túlreagáltam a dolgot , és hogy nem kellet volna ennyiszer elismételni azt hogy nem akarom , de reméltem hogy így felfogja.
-Tudom hogy akarsz , ne tagadd bébi.-mosolygott. Ezzel pedig végleg betelt a pohár.
-Hanyadjára ismételjem meg hogy , nem ?.-néztem rá idegesen.-Andy, már undorodom tőled.-jelentettem ki, mire a falhoz szorított.
-Kinek képzeled te magadat, hm? Nem vagy te senki , Bryanan és Ashtonon kivül nincs egy barátod se, és nem sokára ők is elhagynak.Jegyezd meg, mert így lesz, még ha nem is ön szántunkból, ha kell kényszerítem , megfenyegetem őket.-mondta nyugodtam.Nem tagadom , megijedtem.Nem is kicsit.-Végül úgyis egyedül maradsz.-hagyott ott.
Leültem a földre és a falhoz dőltem.Igaza lehet.Zalán, Kristófon kívül egy barátom sincs.Itt meg , nem nagyon akarnak velem barátkozni, kivéve persze Ashton és Bryant.Nem akarok egyedül maradni.
-Itt vagy Zoe?.-egyből tudtam ki kérdezi , mivel itt Lenának szólítanak.Csakis Kristóf lehet.-Ó , bocsánat Lena.-mondta egy kis gúnnyal.
-Itt.-válaszoltam halkan.
-Mi történt, cica?.-kérdezte.Sosem fogom megszokni hogy cicának szólít , még ha csak barátként mondja.
-Semmi -hazudtam.
-Ne nézz már hülyének légyszíves.-fordult felém hogy szemébe nézhessek.
-Jó elmondom.-szegeztem a tekintetem a földre.-Az egyik iskola társam volt itt, Andy.Ő volt az első akit itt megismertem.-magyaráztam volna, de közbe vágott.
-Nem elég ha csak a lényeget osztod meg velem ?.-kérdezte.
-Nem.Ha hallani akarod a lényeget, az egészet hallanod kell.-mosolyodtam el , és mindent elmeséltem neki.A végén nem szólt semmit csak magához  húzott és átölelt.
-Én , nem hagylak el.És ők sem.-súgta.Egymást ölelve ültünk a földön , nem engedtük el egymást míg ki nem szólt a nagyi hogy lassan ideje bemenni.
-Emily , én hol alszok majd?.-kérdezte Kristóf , kicsit furcsán nézhettem rájuk mivel mindketten felém fordultak.-Emily meg engedte hogy tegezzem.-magyarázta.
-Ó, oké.-hagytam rájuk.
-Sajnos nincs vendég szobánk.-sütötte le nagyi a szemeit.-De van kanapé, ha megfelel.
-Nem alhatnék Zoe szobájában?.-kérdezte Kristóf.-Persze úgy hogy én Zoe lábánál alszok.-mondta.
-Úgy aludhatsz.-mosolygott.

Gyorsan felmentem a szobámba és elővettem a pizsamámat ami egy rövidnadrágból és egy fehér atlétából állt.Bevonultam a fürdőbe és rögtön beálltam a zuhany  alá.Mikor megszárítottam a hajamat felöltöztem. Kiléptem a fürdőből és Kristóffal találtam szemben magam.
-Bemehetek?-kérdezte pár perc múlva.
-Öhm , persze-léptem arrébb. Levettettem magamat az ágyra , és magamhoz vettem a laptopom.Facebookon egy üzenet várt, Krisztától.

"Szia!Tudom jól hogy nem szeretnél velem beszélni se találkozni, és megértem.De attól én még írhatok neked ,  függetlenül hogy nem írsz vissza.Na , de ez mindegy.Csak annyit akartam neked mondani hogy nagyon hiányzol, és remélem egyszer megbocsájtasz.

Puszi."

Csak olvastam az üzenetet , de nem tudtam fel fogni mi áll benne.Most újra bocsánatot kért, pedig én csúnyán elküldtem, és elmondtam neki hogy hagyjon békén.
-Zoe, mi a baj?-lépett az ágy mellé Kristóf.-Már vagy öt perce szólogattalak.
-Bocsánat, elgondolkoztam-biggyesztettem le az ajkaimat.
-Nem gond, te buta-nevetett fel-Elmondod mi a baj?-ült mellém.
-Nem fontos, tényleg-mosolyodtam el-Nézünk valami filmet?-kérdeztem.
-Persze-feküdt le.
-Akkor gondolom , én választok ha már így elhelyezkedtél-álltam fel.
Elsőnek a Kavarást vettem ki , de Kristóf egyből rá vágta hogy azt biztosan nem nézzük meg, inkább válasszak valami horrort.elindítottam a filmet és befeküdtem mellé.Egy darabig nyugodtan néztem , de mikor jött egy ijesztő rész annyira megijedtem hogy Kristófhoz bújtam.

Arcomat felé fordítottam , mire ő is felém fordult.Nagyon közel voltunk egymáshoz, csak néztünk egymás szemébe ,nem akartuk hogy ennek vége legyen.Vagyis én biztosan nem , vele akarok lenni , de év végéig nem lehet.
-Zoe, bocsi Lena.Én ezt nem bírom.-mondta és megcsókolt.A csók tele volt érzelmekkel , nekem mindennél többet jelentett.
-Nem akarom hogy haza menj.-sütöttem le a szemeim mikor elváltunk egymástól.
-Én se akarok elmenni-mondta miközben, ujjait az állam alá tette és felemelte.-Mindig itt leszek melletted oké?-mosolygott.
-Oké-válaszoltam.

Felemeltem a kezem, és a füle mögé simítottam egy elszabadult,  haj tincset.Ő még közelebb húzott magához, a tenyerébe vette az arcomat , és nagyon finoman, szinte tapogatózva megcsókolt. Átkaroltam a nyakát, mire szenvedélyesebben kezdett csókolni.
Tudtam jól hogy a nagyiék nincsenek itthon , ezért nem toltam el magamtól és persze azért mert nem is akartam.Nem volt semmi különleges, a horror ment a háttérben semmi más. apró puszikkal borította az arcom, a hajam és a nyakam, amik egyszerre csikiztek és felhúztak.
Előtört belőlem a kacagás. Nem tudom, mennyi ideig csókolóztunk, de azzal tisztában voltam hogy nem ő akarja meg tenni a következő lépést.
Kezeimet lassan lecsúsztattam a pólójára, aztán egyre lejjebb, végül alányúltam, és végigsimítottam a mellkasa finom bőrén.Hallottam, hogy eláll a lélegzete.
Kicsit eltolt magától hogy meg bizonyosodjon róla , hogy tényleg akarom-e, mire én aprót
bólintottam.Csendben lehúzta rólam a ruhát, és végigsimogatta a mellem, a hasam, meg minden porcikámat, nem féltem annyira mivel ez nem az első , sajnos.De most mindennél jobban bántam azt , amit annak idején csináltam Erikkel, azért mert most jöttem rá  hogy most kéne az elsőnek lennie.Itt Kristóffal.
Megragadtam a vállát, és gyengéden a hátára fordítottam. Csókolgatni kezdtem a mellkasát, miközben az ujjaim a hasán kalandoztak, aztán Kristóf mélyen beszívta a levegőt. Elképesztő élmény volt látni, milyen örömet szerzek neki csupán néhány mozdulatommal. Nem bírta sokáig , megint ő kerekedet felül.
Mélyen a szemembe nézett, gyors puszit nyomott a számra, aztán a táskájához ment, és keresgélni kezdett benne, de fél perc elteltével már újra mellettem volt.

-Szeretlek.-súgta , én pedig éreztem, ahogy rám nehezedik. Megmarkoltam a lepedőt, és szorosan behunytam a szemem. Óvatosan mozgatni kezdte csípőjét, én pedig kis idő után  közelebb húztam magamhoz, és a hajába temettem az arcom.
Miután , mind a ketten el élveztünk ,Kristóf  rám roskadt, és még szorosabbra vonta az ölelését.Fejét felemelte , és rám mosolygott.

Hajamat ujjai köré tekergette, miközben mind a ketten mosolyogva feküdtünk egymás mellet.
-Kérdezhetek valamit?-törte meg a csendet.
-Természetesen-mosolyogtam rá.
-Inkább nem is kérdezek , mivel biztos vagyok benne.-nevetett fel halkan.-Neked nem ez volt az első-jelentette ki.
-Igazad van, nem ez volt az első.-értettem egyet.-Ez volt a második.-mosolyogtam rá.
-Az jó.-adott egy puszit a számra.

*
Reggel arra ébredtem hogy Kristóf karja átöleli a derekamat.Szembe fordultam vele , és néztem ahogy alszik.
-Szia-mondta csukott szemmel-Ugye tudod hogy nem szeretem ha alvás közben néznek?-kérdezte mosolyogva.
-Szia, bocsánat nem tudtam-válaszoltam.
-De neked szabad.-húzott magához közel, ajkait pedig ajkaimra tapasztotta.-A nagyszüleid már itthon vannak?-kérdezte.
-Igen , már biztosan.Szóval jobb ha felöltözünk-álltam fel-Megyek zuhanyozni ,utána majd te.Oké?-kérdeztem miközben a ruháimat, szedtem elő.
-Nem lenne egyszerűbb ha együtt zuhanyoznánk?-húzta fel  a szemöldökét.
-Egyszerűbb lenne-bólintottam-De én most egyedül zuhanyzok-nevettem fel és bevonultam a fürdőbe.